Author: Michaela Kiripolszky

A kábítógél

A 20:24-es busz pont akkor fordult be a kanyarban, amikor én. Csak az a baj, hogy éppen az ellenkező irányba tartott. A karórám 20:23-at mutatott, a buszmegálló pedig csupán néhány méterre volt. Jobb híján mégis odasétáltam. Hátha nem is az a busz volt, nem láttam teljesen jól a feliratot. Mintha Kismaros lett volna rá kiírva,

Continue reading
No Comments

A bírák nem utasíthatók

Október vége volt, amikor Móni másodszor járt a bíróságon. Először az egyetemi csoportjával látogatott el ide pár héttel korábban, akkor merült fel, hogy akit érdekel a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos ügy folytatása, visszajöhet a következő tárgyalásra is. A lány kapva kapott az alkalmon. A sok statisztika, közgáz és jogtörténet után üdítő volt számára, hogy végre láthatja, hogyan

Continue reading
No Comments

Kérjük, értékelje a szállást!

Egy halom használt papírzsebkendő hullott a padlóra, amikor a telefonom jelzését hallva felpattantam az ágyról. Az asztalra raktam, amely a szoba másik felén volt. Akkor találtam ki ezt a praktikát, amikor pár napja a mobilom kiírta, hogy az előző nap több mint nyolc órát használtam. – Nyolc óra. Basszus. Az egy munkanap – állapítottam meg

Continue reading
No Comments

A hálanapló

Az Egyetem téri Starbucks ablakán keresztül nézem a nyüzsgő teret. A homokszínű térkő szinte szikrázik a júniusi napsütésben, kint már-már elviselhetetlen a forróság, a légkondicionált helyiségben viszont egész kellemes a hőmérséklet. Előttem egy jegeskávé, a Polgári Törvénykönyv és egy kis füzet, melynek borítóját ügyetlen gyerekrajz díszíti. Körülöttem a laptopjaikba meredő vagy egymással csevegő egyetemisták, valamint

Continue reading
No Comments

És mégis megsegít

A düledező vályogház magányosan állt a pusztában. Az egyre növekvő hóréteg úgy terült el körülötte, mint egy fodros, végeláthatatlan menyasszonyi ruha. Az épület ablakai mögött a pislákoló gyertyaláng néha láttatni engedett egy-egy árnyalakot. – Nem mëgyëk a Marika nékű – jelentette ki a kályha előtt álló nő csendesen, de annál határozottabban. – Në bolondozzon má!

Continue reading
No Comments

Benedek Ágota: rumbarumbamm

A Polgármesteri Hivatal hatalmas téglaépülete előtti piacon nyugdíjasok gyülekeztek. József és Mária a deformált fejű kisjézust figyelte a pár napja felállított Betlehemből. A levegőben sültgesztenye illata terjengett. A téren elszórt oszlopokon égők díszelegtek, de most nem világítottak: még csak koradélelőtt volt. A szellő lustán fújdogált, épphogy megmozdította a fák megfogyatkozott leveleit. Szép, napos decemberi hétvége

Continue reading

Csak még egyszer, utoljára

Telefoncsengés zavarta meg a szoba csendjét. Még csak este fél tíz volt, de Judit már aludt. Amióta eldöntötte, hogy minden nap ötkor felkel és önfejlesztéssel tölti a reggeli órákat, kilenc körül lefeküdt, és a legtöbbször azon nyomban elaludt. Judit céltudatos nő volt. Az ágya mellett lógó parafatáblára tűzött, precízen három részre osztott papírlapon sorakoztak takaros

Continue reading